Az Ipoly 'ipp oly jó! avagy Hunyadi kenutúra egy kalandos folyón!
Szombaton hajnalban ébredtek a Hunyadisok, ugyanis nagy készülődés után már reggel 8-kor Nagymaroson gyűltünk össze.
Mindenki kiválasztotta a neki megfelelő méretű eszközöket és már pattantunk is fel a buszra, hogy elvigyen minket Tésára, ahonnan indult a kaland. Igaz, csak 35 perc autóút, de lefelé 9 órás evezés vár ránk. Az időt közös dalunk éneklésével ütöttük el. Ahogy megláttuk a folyót, többen megijedtek a sodrás láttán. Vízre szálltunk és már repültünk is lefelé úgy, mint egy repülő. Valóban úgy, mert volt, aki forgolódott volt, aki egy hordalék szigeten rekedt fenn, de szép lassan úrrá lett mindenki a legénységén és az irányításon egyaránt. Elkezdtük élvezni a környezetet. Csodálatos vidéket szel ketté ez a fantasztikus és kanyargós folyó.
Mindenfelé ritka madarak, apró állatok, a parton megbújt szarvas és sustorgó hangon zsörtölődő kapitányok. 😊 Mindenkit hatalmába kerített ez a természeti csoda. Ebből csak az átpakolás billentett ki minket, ugyanis egy duzzasztót elkerüleve, partra vontattuk a hajókat, átvonszoltuk a mezőn és tettük ismét vízre.
Jó 4 órás evezés után már nagyon kerestük a táborhelyünket. Egy apró ér mellett volt, amit talán meg sem találtunk volna, ha nincs már ott az előőrs, aki a nagyobb csomagokat szállította.
A férfiak partra vontatták a hajókat és beindult a készülődés.
Volt, aki a sátrát állította és volt aki már rakta a tüzet, ugyanis közben megérkezett a Hunyadi mester szakácsa Bacsa Péter személyében. Ő már előre elkészítette a gulyás alapot, saját kenyeret és kovászos uborkát. Lobogott a tűz, elkészültek a sátrak és mindenki éhesen várta a vacsorát. Nem túlzok, ha azt mondom, ismét kitett magáért a mester szakács. Ha ennek is lenne dan fokozata, Péternek sok arany csík kellene az övére.
Tele hassal kezdtük megváltani a világot, elbeszélgetni és megoldani a világ baját.
Reggel is korán keltünk, mert a nap nem tűrt lustálkodást, besütött mindenki sátrába. Vidáman fogyasztottuk reggelinket, mire felbukkant egy gazda jelezte, hogy az általa elkészített bálák átformálódtak gyermek művészeink hatására. Ők ugyanis ugráló várnak vélték azokat. Sikerült békésen elrendezni a dolgot és már indultunk is újabb 5 órás kalandra.
A gyors folyó ugyanúgy dalolt nekünk, mint előző nap, oly annyira, hogy több hajó összekapaszkodott és együtt éltük meg az élményt.
Az Ipoly egyre lassult és a hőség egyre nőtt. Előkerültek a naptejek, sapkák és a fáradt izmok is egyre inkább reklamáltak egy kis pihenés után.
Mindannyian csak a Duna torkolatát vártuk ugyanis fürödni akart a csapat egy része, de a sáros parton sehol nem volt rá alkalmas hely. Azt hittük már vége se lesz az Ipolynak, mire lassan-lassan, de felbukkant a hatalmas folyó. Itt aztán száguldott a víz. Kisvártatva találtunk egy helyet, ahol végre köves volt a part, lehetett fürödni.
A feltöltődés után ismét vízre szálltunk és haladtunk lefelé. Itt már óvatosabbnak kellett lennünk, de a legénység ismét állta a sarat és fordult szembe a hajók keltette nagy hullámokkal. Szerencsésen megtaláltuk a nagymarosi kikötőt és fáradtan, de élményekkel tele álltunk neki a kipakolásnak.
A csapat egy részének még egy búcsú étkezésre is volt ideje.
Nagy öröm volt ismét átélni ezt a szép hagyományt, együtt lenni és örülni egymás társaságának és már nevetve emlegetni az ugráló várat! Még sok ilyet kívánok magunknak!
Köszönjük a fő szervezőnek, Grabovszky mesternek, hogy ilyen jól összeállította a programot, mindenkinek munkáját, aki részt vett velünk és Lőrinz Gézának, aki megírta a dalunkat, amit már induláskor a buszon együtt énekeltünk az Ohio c. dal dallamára:
Együtt vagyunk folyón-hegyen,
Egy csapatban, mint egy versenyen,
Lehet zöld a fű, és kék a víz,
De vörös a vérünk, s a Hunyadis szív.
Megmondtam én, bajnok leszek!
Az aranyéremért bejelentkezek,
Míg a nap fent tűz, lent zúg a víz,
Győzelemért küzd a Hunyadis szív.
Edzés amit, mára terveztem,
Ó elmarad, belebetegszem!
Ez itt ugyan nem az Ohio,
De csónakázni az Ipoly 'ipp oly jó.
Megmondtam én, bajnok leszek!
Az aranyéremért bejelentkezek,
Míg a nap fent tűz, lent zúg a víz,
Győzelemért küzd a Hunyadis szív.
Éjfél után fekszem le ma,
Ha betalálok a saját sátramba,
Az egész világ billeg velem,
Egyensúlyom fejlesztgetem.
Megmondtam én, bajnok leszek!
Az aranyéremért bejelentkezek,
Míg a nap fent tűz, lent zúg a víz,
Győzelemért küzd a Hunyadis szív.
Hajrá Hunyadi!